Van köztetek olyan, akinek kiképzett személyi segítőkutyája van?
Tapasztalatokra lennék kiváncsi.
----
Osztrákoknál láttam, Klagenfurt mellett Vilachban a waldorfhos sulihoz kapcsolódóan is van aki foglalkozik kutyával. Érdekes téma: emberek csodát várják készen, én egyszerűsíteném. A szülő menjen el kutyaiskolába, és csinálja meg az alaptanfolyamot.
Érdekes történetnek -önmagam ellen! lehet szidni- mesélem: nálunk történt olyan, hogy a gyerek 2-3 éves volt és elcsavargott. A szabály segítő kutyánál pl pont az, hogy nem megy el vele. Nálam viszont az amúgy munkaversenyes kutya (szép serlegei is akadnak) elment vele. Nálam azt tanulta, hogy az a dolga: vigyázzon a családra. Ahogy észrevettük eltűnt a gyerek, a szélrózsa minden irányába elindultunk, anya találta meg őket, a 300m-re háztól a strandon. Emberek vették őket körbe, már a rendőr is ott volt, ám senki sem mert odamenni hozzájuk. A kutyához és a kisgyerekhez, mert féltek a kutyától. Anyát kérdezték, hogy a magáé-e? Hát persze, nem látja a kutya is örül és a gyerek is? Ha nincsen ott a kutya, akkor eljárást kapunk a nyakunkba (hülye rendőr feljelent, családsegítőt meg csak kolonc az ember nyakán, még őket kell rendre pátyolgatni) miközben a gyerek pedig nélküle is elment volna. Tehát írtam ezt azért, mert én ezt ma sem csinálnám másként.
Szerintem aki kutyát akar, az saját maga menjen el egy kutyaiskolába, és nem nagy dolgokat kell megtanulnia: a kutya ül, a kutya fekszik, a kutya szót fogad. Ezt pár hónap alatt bárki (!) el tudja sajátítani, és kapott a gyereke mellé egy "segítő" kutyát. Aki aztán a gyereknek lehet jobb társa lesz, mint az a kutya amit kimondottan segítőnek képeztek.
Szerintem.
Új hozzászólás