!DOKTORI (PhD) KUTATÁS!
Kedves Szülők!
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán (PPK) vagyok harmadéves doktori hallgató. Doktori témám keretében autizmusban érintett gyermeket nevelő szülők (anyák, apák) tapasztalatait, élményvilágát és érzéseit szeretnénk megismerni.
A kutatásunkhoz egyéni interjúkat szeretnék készíteni olyan szülőkkel, akik autizmusban érintett, 18 év feletti gyermeket nevelnek. Autizmus mellett más társdiagnózis nem kizáró ok. Az interjúkból a szülők megélését, tapasztalatait szeretnénk feltárni a gyermekük különböző életkori szakaszaiban (koragyermekkor-iskoláskor-felnőttkor).
Az interjúk időtartalma kb. 1,5 óra és online vagy személyesen folytatnánk le az ELTE PPK Izabella utcai épületében.
Az interjú hanganyagát rögzítjük, a hanganyagról szöveges átirat készül, amelyet elemezni fogunk. A hanganyagokat a szöveges átirat elkészülte után töröljük.
A kutatásban szigorúan bizalmasan kezelünk minden összegyűjtött információt, az adatokat kódolt formában, álnévvel ellátva tároljuk, jelszóval védett számítógépen. A kutatási adatokhoz csak a kutatásban résztvevő kutatók férnek hozzá.
A kutatás az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kutatásetikai Bizottságának engedélyével rendelkezik. A részvételért díjazás nem jár.
Jelenleg az interjúalanyok keresésének szakaszában vagyunk. Amennyiben van Önök között olyan szülő, aki szívesen megosztaná velünk a tapasztalatait vagy további kérdése lenne a kutatás kapcsán, azt kérném, hogy vegye fel a kapcsolatot velem üzenetben vagy az alábbi e-mail címen: xxxxxxxxxxx@ppk.elte.hu.
Nagyon számítunk az apák részvételére is!!!
Köszönjük a segítséget!
----
Az a személyes tapasztalatom, hogy a szülök közt is lesz autista. (sok) Ők (autista szülők) a saját élményeiket a külvilág visszajelzéseiből alakítják. Gonosz világ gonosz visszajelzései viszont torzítani fogják kutatást. (nem a saját élményeiket érzéseiket adják át)
Nehéz munka, én csak sok sikert tudok kívánni.
----
ne haragudj meg kérlek rám, de áruld már el, hogy honnan meríted ezt a sok bölcsességet, amit itt megosztasz sokunkkal
----
Nagy mintán eddig csak hollandok mérték, közel minden 8-ik ember érintett. Én pedig 16-17 éve szinte csak ezzel foglalkozok. Ez az a terület amibe minél jobban beleássa magát bárki, annál többet talál. Jellemzőt is talál, esetet is, társadalmi külső hatást, mindent. Nehezíti, hogy tudományos konszenzus sincs, csak irányzatok.
Amikor elviccelem azt szoktam mondani, hogy régóta "új embert" akartunk. Nagyon-nagyon régóta. Vallásoktól egészen Pol-Potig hosszú a sor, akik változtatni akartak magán az "emberen". Embernek jellemzőjén. Értékén, hibáján, bűnein, gondolkodásán.
Hát a természet megadta: és jó(!) lett.
Ezért a megoldáshoz nekünk(!) kell változni (nem autistának)
----
erre csak ennyit tudok szólni neked
FANTASZTIKUS!💙
----
Bocsánat még korán van és a kávé még nem hatottígy félrenyomtam a telefonomon a gombot. De igazság lehet ebben mert sokszor azon gondolkoztam kire hasonlít a fiam és az autizmus tüneteiből vélek felfedezni magunkban szülőkben is. De ezt csak biztosan egy szakember tudná a különböző tesztekkel és elbeszélgetéssel megmondani.
----
A gyerekek "elméletileg" a nagyszülőkből vannak. Mendel szerzetes -egy régi osztrák- borsókkal igazolta, miként térnek vissza a tulajdonságok. Egyébként jópofa is a természettől: mert a genetikai láncodat majd akkor viheted tovább ha fel is nevelted a gyerekedet. (ha nem neveled fel, akkor nem viszed tovább 🙂 )
Tehát te is a nagyszüleidből vagy (és még felette) így majd a te tulajdonságaid nem (!) a gyerekedben hanem majd csak az unokáidban fog megjelenni. Az unokád leszel te 🙂
Mindez ide csak azért érdekes, hogy akkor kérdezhetnéd neked mi közöd -genetikailag- a saját gyerekedhez? Na itt érdekes, hogy nem csak a nagyszülők tulajdonságai jelennek meg, tehát vannak átfedések a generációk közt.
Ami pedig az autizmus azonosítását illeti: nos csak az találja meg aki keresi is. Ez tényleg így van. Valóban sokat foglalkozok vele, ám rendre járok úgy, hogy nem vettem észre. Mert nem is néztem. Eszembe sem jutott. Láttam egy embert és NEM nézzem rajta. Márpedig ha figyeltem volna, akkor nem utólag pattan be, hát ott szúrta a szememet (hát mit csinált?) hogyan nem vettem észre? Hát vak vagyok? Pedig tipikus jel, és nem kapcsoltam. Sőt -kapcsolás helyett- inkább még értetlenkedtem is rajt - ahelyett, hogy tudnám mit látok és mondjuk elnevetném.
Szóval én fenti gondolatot NEM sértésnek írtam, tényleg ahol van autista gyerek ott a felmenők közt is lesz (az pedig befolyásolni fogja piesdi eredményét) ami pedig azt illeti érdemes-e keresni a családban: nos szerintem NEM. Már megszoktuk és így szeretjük. Ott már kialakult egymás közti viszony így egy új téma csak vitákat hozhat elő. Senki sem szereti ha ilyet mondanak rá, főleg az akin valóban észre is vehető.
Mendel borsói azaz az öröklési szabályai:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gregor_Mendel
----
Köszönöm a gyors választ. Lehetőségünk nagyszülők között keresni az esetleges "autizmus jeleit" már nincs. Nem is gondoltam volna hogy ezt annyira bolygassuk. Fiam esete ennél jóval összetettebb. És köszönöm az ajánlást is. Esetleg megtudhatom pontosan mivel foglaĺkozik? Autizmus kutatása a területe?Szép napot kívánok!
----
Fiatalon én minden akartam lenni (jogász, közgazdász, matematikus, zenész, regényíró, stb..) csak egyetlen dolgot tudtam biztosan, hogy tanítani nem akarok sosem. (utáltam ismételgetni és mindig ugyanazt elmagyarázgatni)
Hát az élet elintézte: 5 gyerekemből 2 is autista.
A nagy gyerekemen "utcai ember" észre sem venné, a kisebben pedig még szakember se.. (ha azt mondom adok 4 gyereket és válasszák ki közülük, akkor nem sikerülne. Azért nem mert a nem autisták is eltanultak autistáktól bizonyos reflexeket- ez jól bezavarná vizsgálódást- a valóban autista pedig egészen jól elneveti... Vele már kezdettől máshogyan csináltuk: a legegyszerűbb trükk: sokat kell dícsérni és mindent el kell mesélni. Nem ördöngősség - csak fárasztó néha.) A jó oldala viszont, hogy sosem csap be. Őszinte, sosem gonosz.
Hát ezért nem akartam sosem tanítani. Megkaptam.
Új hozzászólás