2012. évi 185-ös törvény 43. paragrafusának 2. bekezdése egyértelműen kimondja: a lomtalanításkor közterületre kihelyezett hulladék a közszolgáltató tulajdona. Aki tehát onnét elviszi (a szemetet a lomot) az ellopja. Üldözendő, büntetendő - ám ez SEM újdonság a Nap alatt.
Valamikor a XIX. század elejéig a kisebb nagyobb német fejedelemségekben (mint a feudális Európában szinte mindenütt) minden ember természetes joga volt az uradalmi és községi erdőkben a hullott száraz rőzsét összeszedni. Természetesen akit azon kaptak rajta, hogy az élő fák ágait nyirbálja, vagy orvvadászik az erdő vadjaira, azt keményen megbüntették. De rőzsét szedni szabadott. Akik ezzel foglalatoskodtak, azok tulajdonképpen hasznot hajtottak az erdő birtokosainak, mert a hullott rőzse tűzveszélyes volt és felsebezte az erdei vadak lábait. De maguknak is hasznot hajtottak, mert ezzel biztosították télen a tüzelőt (vagy legalább egy részét) és a szorgalmasabbja még a piacon is árulta a rőzsét. Azaz, hogy mit is árult? Hiszen rőzsét akárki szedhetett az erdőben, így annak semmi piaci értéke nem volt. Tehát az illető nem a rőzsét árulta, hanem azt a munkáját, hogy összeszedte, szortírozta és a városba cipelte a rőzsét.
Nos a XIX. század elején a Rajna-menti fejedelemségekben (s talán az összes többiben is) törvényileg tiltották meg a rőzseszedést. Ezzel a szorgalmas rőzseszedő emberek egyből átalakultak piszkos fatolvajokká. Miért volt ez jó? Az erdőbirtokosok ezután kénytelenek voltak a tűz és balesetveszélyes rőzsét napszámosokkal (bérmunkásokkal) összeszedetni és az összeszedett rőzsét valahogy eltüntetni.
Eladni nem nagyon érte meg, hiszen ahhoz külön embereket kellett volna alkalmazni, a vékony gallyak szénégetésre sem voltak igazán alkalmasak. Csak gond volt vele. És mégis, egymás után állították a kölni bíróság elé a „fatolvajokat”, és ítélték őket - dologházi elzárásra! Hiszen az ingyenélő gazembereket meg kell tanítani a tisztességes munkára!
Az egyik kölni újság, a Rajnai Újság elküldte egyik fiatal szerkesztőjét ezekre a „falopási” perekre. A fiatalember (képzettsége szerint jogász, érdeklődése szerint filozófus, lelkülete szerint forradalmár) jó néhány tárgyalást ült végig, hogy megfejtse e perek titkát. Azután egész további életében lényegében ennek a titoknak a mind pontosabb leírásával foglalkozott - nagyobb részt londoni emigrációban.
A titok lényege: a munkavégző képességgel rendelkező emberektől el kell venni minden eszközt, hogy a maga javára termelhessen - ha másképpen nem megy, akkor kriminalizálni kell (csavargó, fatolvaj, kontár, közveszélyes munkakerülő stb.), vagy el kell venni a személyes szabadságát (és rabszolgaként Amerikába hurcolni), és amikor már semmi mása nem marad, csak a munkavégző képessége, akkor nagy kegyesen „munkát adni” neki, és arra kényszeríteni, hogy a saját munkaereje ujratermeléséhez szükséges javak felett még többletet is termeljen jóságos „munkaadójának”.
Mikor azután kiderült, hogy ez a rendszer törvényszerűen fellendülések és visszaesések ciklusaiban fejlődik, akkor a „jó útra térített fatolvajok” egy részét talonba rakták (ipari tartaléksereg, hogy a fellendülések idején legyen kivel fokozni a többlettermelést), és ha e kényszerű tétlenségben néhányuk túl jól alkalmazkodott e tétlenséghez, lezüllött, és már nem is akart olyan nagyon visszatérni abba a kizsákmányolási folyamatba, amelyikből oly gyalázatosan kirúgták, és ismét a „szabad fatolvajlásra” adta a fejét, akkor ismét elővették a régi jó receptet, a kriminalizálást és annak dologházi büntetését. Ha lehetett valami jó kis rasszista indoklást is találni hozzá, úgy még jobb volt - hadd értsen a jó szóból az egyszerű nép is!
Ezt a fiatal kölni újságírót Karl Marxnak hívták - aki ekkor, a történet idején még nem "marxista".
Mindez napjainkban, a hétköznapokban, a gyakorlatban, a "jogban" még szépen megspékelve (csak egyetlen példa a sok-sok ehhez hasonlóból)
Megálltak egy lomkupacnál, megbírságolták őket
A kijárási korlátozás megszegése miatt fejenként 50 ezer forintos helyszíni bírságot szabtak ki két nagyatádinak. Somogyban eddig 20 esetben került sor hasonló intézkedésre a rendőrség tájékoztatása szerint.
Már csaknem másfél hete rendelte el a kormány a koronavírus-járvány miatt a kijárási korlátozást. Eszerint lakóhelyünket csak munkavégzés, élelmiszer- és gyógyszervásárlás és egyéb alapszükségletek kielégítése végett hagyhatjuk el. Olybá tűnik, egy lomkupac mellett autóval félreállni már sérti ezt a rendeletet, és mint ilyet, büntetni is kell. Tegnap este pontosan ez történt az Alkotmány utcában. A szabálysértők mesélték el - nevük elhallgatását kérve - a történteket.
– A barátom megkért, hogy segítsek őt elfuvarozni a dohánybolthoz, mert nincsen jogosítványa. Az édesanyja kérte, hogy vigyen neki haza cigarettát. Utána még ki akartam vezetni a benzinkúthoz tankolni - mesélte a megbírságolt férfi.
Mivel vasárnap sokan készültek a hétfő-keddi lomtalanításra, ezért az utcákban sorakoztak már a szemétkupacok. Az egyiknél a sofőr felfigyelt valamire.
– Megláttam az Alkotmány utca egyik házánál egy ilyen retro sisakot, ami nagyon megtetszett. Félreálltam, hogy berakjam az autóba. Már épp indultunk volna, amikor pechünkre épp odaért egy járőrkocsi. Kiszálltak a rendőrök, és már írták is a bírságot a kijárási korlátozás megszegésére hivatkozva. Azt mondták, ha nem írjuk alá és nem fogadjuk el, úgy feljelentenek minket, ami akár egy fél milliós bírsághoz is vezethet. Úgyhogy még szép, hogy aláírtuk. Nem mondhatom, hogy jogosnak éreztem a büntetést - tette hozzá a megbírságolt férfi.
Azt nem tudtuk kideríteni, hogy miben sértette ez meg a kijárási korlátozást, ahogy azt sem, Nagyatádon ez volt-e az első büntetés annak megszegésére hivatkozva, de azt megtudtuk, hogy Somogy megyében eddig összesen 20 alkalommal róttak ki hasonló helyszíni bírságot.
Forrás: https://www.atadhir.hu/hirek/nagyatad-1/megalltak-egy-lomkupacnal-megbirsagoltak-oket-3086.html
Zene: Republic - "a malacnak reggel ki fog enni adni?" :)
Minden ilyen zenekar szétesik és mindig a pénzen vesznek össze. A Republic viszont nem bomlott fel. Azért nem, mert a bevételen -főleg jogdíjakon- testvériesen osztoztak. Mindenki bele is teszi képessége legjavát. Lehet csak egyetlen dallam, de az pont kell oda. (nemcsak zenei ellentétük Pataky Attila aki az EDDA-ból mindent de mindent ellopott)
Cipő: "mindenki szeresse a saját hazáját, én a Szovjetunióban születtem". Elhangzott Baki Feri rádióműsorában. Viccesen hangzik, de komolyan mondta.
Saját temetésére a szovjet himnuszt kérte. (kis hisztivel ugyan, de teljesítették is)
//Van hozzá apró közöm, hogy Thürmerék be is léptették Munkáspártba: javaslatomra hívták meg Cipőt egyik kongresszusukra. Thürmer Gyula és Bódi László azonnal össze is barátkoztak. Könnyen ment, mert mind a kettő, egy valóban tisztességes ember. Annyira tisztességesek, hogy nem keresték volna egymást még véletlen se. Ám jobb későn mint soha, viszont ha a 90-es években teszik, akkor ma egy másik országban élünk. A 90-es közepén "parlamenti küszöbhöz" pont ez a "hajszálnyi"(?) hiányzott nekik, de a Kárpátia gyűlölettől áradó zenéje sem lenne seholse... Ki fog a malacnak enni adni?//
Új hozzászólás