Megtudtam Monitormagazin internetes felületén rólam megjelentek Szilbereki-Vajda Dóra bíróságára is hatással vannak. Nos: (részlet egy korábbi iratból, abból a 40 centiből)
Azon internetcím, amin a magazin működik én regisztrálom, méghozzá a saját nevemre jegyzem be. Ám azért, hogy ez a mondat pontosan érthető legyen leírom: Ebben az időszakban részese voltam olyan vállalkozásnak, mely az un. „Internet Szolgáltatók Tanácsának” tejes jogú tagja. Ekkor még Martos Balázs főtitkár (Balázs nagyember, érdemes interneten rákeresni, munkásságát megismerni) Ez a tanács és így a .hu végződésű tartomány is az Államtól teljesen függetlenül működő testület.
Azért, hogy érzékeltessem ez mit is jelent pontosan, pl a 2004-es EU-s csatlakozásunk ünnepére akkori kormányunk már a teljes sok százmilliós reklámanyagot legyártatta (kristálypoharaktól zászlókig rengeteg mindent) mikor rájöttek, hogy pont a pár ezer forintos értéket képviselő címet nem védték le. Milliónyi helyre rá volt vésve, gravírozva, nyomtatva egy olyan internetcím, amely nem létezett, ám már csak pár nap választotta el országunkat az EU-s tagságtól. A Tanács szabálya szerint viszont 14 napig mindenki várakozik. Még az Állam is várakozik. Még Állam sem felettes szerv. Ha a Tanács maradi, akkor EU-s csatlakozás ünnepnapján senki sem nézegetheti meg azt a weblapot amit az Állam reklámoz. Szerencsére volt akkora befolyásom amiben Petényi Márk is sokat segített és Martos Balázs is nagyon pozitívan állt hozzá, hát így lett meg Államnak 1nap alatt az, amit halandónak nem lehet. Persze nem sértettük meg szabályzatunkat, hisz nem került delegálásra, azaz még az Állam is 14 nap hirdetésre került - ami alatt aztán bárki kifogásolhatta volna - ám az internetcím technikailag mégis működött. Mindezt az Állam pedig azért nem tudja ellenőrzése alá vonni (erőszakkal befolyásolni) mert ez a „gittegylet” (Tanács) lényegében semmi mást nem vállal, mintsem azt, hogy adott kérdésre azonosat válaszol. Példával: ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy hol van a birosag.hu, akkor egységesen azt a választ kapja mindenkitől, hogy arra a lapra van felírva. Ám mi tévedhetünk is, és mondhatjuk akár azt is, hogy egy másik lapot nézzen, ahonnét aztán a sex.com-ra is küldhetik gyanútlan webböngészőt. Érdekességnek Kína is ugyanezzel a problémával küzd mikor internetet akar „cenzúrázni”. Éppen ezért nem a „kérdésre válaszolókkal” foglalkoznak ők sem, hanem az átjárókat igyekeznek szűrni. Merthogy senkit sem lehet arra kötelezni, hogy mindig mindent helyesen tudjon. (jog hülyének lenni) Tehát ez jelenti pontosan azt, hogy a monitormagazinnak még a címét is „én regisztrálom”. [(1) én "adom", (2) én "felelek" érte (3) magamnak "adom"]
Ezt követően a monitor oldalát is az „én embereim” hozzák létre. A Henczi Attila és Markó Feri. Majd ezt követően még sok évig tulajdonomban levő szervergépek szolgáltatták magazin oldalát is. Mindezt pedig azért, mert helikonportál népszerűsége idején már olyan fokú féltékenykedésben volt részünk, hogy végül azt mondtuk „inkább mutassátok meg, készítsetek ti jobb tartalmakat mint mi”. Ingyen adtuk. Semmiért se és soha se egy fillért sem kértünk, de el sem fogadtunk volna.
Aztán a monitormagazin oldalán megjelenő és rólam szóló „minőségiújságíró” díjas Legát cikkéről:
Nos én Legát Tiborral még nem találkoztam. Tőlünk 200km-re él, egy légtérben se voltunk sehol se.
Amit írt, azt pusztán abból készítette amit neki meséltek rólam. Azért írt ilyet ismeretlenről egy „minőségi újságíródíjas”, mert azért a cikkért nagyon sok pénzt fizettek. A monitormagazin is sok pénzt kapott érte és Legát Tibor is. A pénz pedig azoktól a politikusoktól érkezett, akikkel én sok évig együtt dolgoztam, akiknek én nagyon sokat segítettem (pl megbuktattuk Mohácsi Józsit) ám nem voltak hajlandóak elfogadni, hogy „útjaink el fognak válni”. Mi csak egy darabig megyünk azonos irányba, ám amint elérünk kereszteződéshez ti jobbra mentek én pedig balra. Nagyon haragudtak rám, pedig az együtt töltött idő alatt is számtalanszor elmondtam, hogy mi „nem egy csapat vagyunk”. Hiába készítgettem fel őket jóelőre, mégis azt gondolták viccelek, majd úgyis velük tartok. Mikor aztán tényleg kereszteződéshez értünk mindent be is vetettek. Meglepő fogadást rendeztek ahol nyilvánosan még el is mondták, ez csak azért van én ott legyek. Más alkalommal nagy média elképzelést vázoltak fel „mit szólok hozzá?” Mondtam „semmit”. De hát én irányítom. „Én biztosan nem. Az már a ti utatok”. Így hát minden „jót” bevetettek, aztán nagyon haragudtak.
Végül mikor Legát cikk megjelent, az még akkor is a tulajdonomban levő gépekről volt elérhető.
Egy kattintással eltüntethettem volna, amit még panaszolni se lehetett volna, hisz minden az enyém. [(1) enyém a cím (2) enyém a program (3) enyém a számítógép]
Engem az a Legát cikk nem zavar. Ugyan nem vagyok „közszereplő” (sőt igyekszem kerülni is a nyilvánosságot) ám pontosan ez jelenti a „sajtószabadságot”. Egyrészt mindenki akkora marhaságot ír (irattat) amekkorát akar, másrészt pedig csak gyagyák hisznek el mindent amit újságban olvasnak.
Nem gondoltam volna, hogy magyar bírót egy ilyen vakvágányra vihet.
Lehet visszaüzemelem majd a rudolfjanos.hu-t, hogy mást már ne tévesszen meg.
Annak az oldalnak, a rudolfjanos.hu-nak is szép története van. Somlóvásárhelyen egyik szabadságnapon Dávid Ibolya jött nevetve, hogy azt hallotta rólam, én szidalmaztam őt mint igazságügy-minisztert, amiért én letöltendő börtönbe kerültem. Először nem értettem „mit beszél?”.
Mi ketten nagyon nem értünk egyet a Bokros Lajos témában se, meg szinte semmiben sem, nade hol szidalmaztam én?
Mire vidáman felvilágosított, hogy ő is tudja nem minisztert szidtam, csak helyi közpénzlopásos cikk, nem letöltendő volt hanem pénzbírság, végül pedig nem nekem lett szégyen a történet, stb.. csakhogy ezt terjesztik a hátam mögött, ami viszont már őt zavarja. Neki kellemetlen ha kritikusai bebörtönzésével rágalmazzák. Szóval vegyem észre és nézzek néha a hátam mögé, azaz csináljak valamit. Nade mit? Menjek oda emberekhez és mesélgessem el egyenként?
Hát ezt követően és ezért született meg a rudolfjanos.hu több évvel a H. Andrea bíró története után már. Nem akkor mikor a börtöntúrát jártam, de még csak nem is abból a célból amiről az a túra szólt, hanem évekkel később mikor már másoknak is kellemetlenné vált az a sok marhaság, amit emberek összehazudozni képesek.
Több mint furcsa lett egyébként végül a szituáció, mert miközben én azért működtettem a rudolfjanos.hu-t hogy azon Dávid Ibolyát védjem a rágalmaktól, aközben több MDF-s szervezet is velem szavazott Ibolya politikája ellen [BP legnagyobb a 16ker, Szfvár, stb..], ám én tag sem voltam sosem egyetlen pártban se, így az MDF-ben se. Közben Somlón helyi plébános urat már minden politikus meggyötörte (Dávid Ibolya is) így ő már egyházi elöljárói kifejezett utasítására sem volt hajlandó egyetlen eseményen sem megjelenni, ám amire én kértem szertartásra azt viszont megtette. Helyi plébános összes szabadságnapozós közt engem szeretett, ami ott nekem különös rangot is adott. Csakhogy közben én voltam a „balos”. Emberek nagyon nem értették pap miért balossal van, hisz ott a sok csodás jobbos vezérség, hát miért nem velük?
Bonyolult az élet mindig. Valóságot is nehéz követni, nem lehet minden alávalósággal foglalkozni.
Azok a témák érdekesek tehát csak ahol lehet a szegényekért valamit tenni. Ahol lehet akadályozni érdemi védelem nélkül megjelenteket futószalagon meszeljék el bíróságok. Ahol a rendőri túlkapásoknak már nincsen határa (dinoszauruszos kisgyerekrajzot „nyomozást” minek mondjuk?)
Legát Tibor hazudozása helyett inkább bulizzunk jó csajokkal:
Új hozzászólás